INDEX TÁRCA – A szabadság hiánya nem csupán elvont fogalomként jelenik meg, hanem bezárt lakásajtók formájában. És persze jól vagyunk, de mégis tűréshatárunk szélén. 

NOVELLA – Bemásznak a fülembe a kommentjeikkel, a Facebook-csoportjaikkal, a megosztásaikkal, a lefitymáló nézésükkel, a gyermektelenségükkel és a sokgyerekességükkel. Minden egyes lélegzetükkel azt üzenik, hogy szerintük nem vagyok elég jó.

NOVELLA – Mint kiderült, nem csak a helybeliek jártak hozzá. Hanem az egyházi főméltóságok is. Egy robotnak bármit elmond az ember, hiszen az csak egy robot. És olyan megértő, mindig azt mondja, amit kell. És úgyse ért semmit. 

CSALÁDI ESSZÉ – Ott apa lezárta a tüntetést, azzal, hogy mindenki menjen haza békében. Majd odalépett a rendőrökhöz, hogy elmondja, véget ért a demonstráció, amikor az egyik rendőr letépte az ingét, a másik felemelte a gumibotját. Bubik István rángatta el apát, hogy hagyja, őket úgyse lehet meggyőzni. 

CSALÁDI ESSZÉ – Kodály Zoltánnak köszönhetjük, hogy Anna most itt ül velünk, mutat rám énekórán Marika néni. Kilencéves vagyok, zavartan mosolygok, és arra gondolok, otthon majd jól megkérdezem anyáéktól ezt a dolgot, igaz-e, amit Marika néni mondott. És közben érzem, hogy valami furcsa dolog történik: a családtörténetem és az iskola, a legendák és a valóság kezdenek összeérni.

NOVELLA – A harmadik villanás előtt Irén nagyi még kicsit benyálazta a rózsafüzéren lifegő szüzet, hogy jobban csillogjon, és elvigyorodott. A képet látva inkább elkeseredettnek tűnt, mint dühösnek. A rózsafüzér is látszott, de most meg én lógtam ki. Jól van, mondta a nagyi, akkor felállunk.